Van amikor annyira nem megy a munka és annyira semmi építő nem jut eszembe. Ez főleg sokadik, melegcsákányváltásnál, projektből-projektbe huppanásnál fordul elő. Vagy monotonitás túladagolása is okozhat hasonló tüneteket.
Ilyenkor egyszerűen nincs haladás. Állok csak a megállóban, járatom az agymotort, de látszólag nem történik semmi. Megszakadhatok, sürgethetem ideges óranézéssel az időt, feszülhetek, izzadhatok de semmi.
Jobb hozzáállás elfogadni és dicsőíteni ezt az állapotot. Azt, hogy a percek, órák, napok diktálta tempó igenis nem valódi mértékegysége a mérnöktevékenységnek, mégha az MMK MÉDI díjtáblázata miatt ezt muszáj komolyan venni.
Alkotó emberként az idő felfokozottságát csillapítani kell néha. Nem feltétlenül azért, hogy cserébe kapjunk valamit. Egyszerűen azért, mert ahogy szerkezeteinket is egyensúlyba hozzuk, nyugalomban tartjuk, magunkkal is ezt kell tennünk.
és egy kis ambient zene amiben látszólag nem történik semmi:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése