Új jelen
Amióta tartószerkezeteket tervezek, most támadt először olyan érzésem, hogy régi ember vagyok a szakmámban.Talán épp itt volt az ideje.
Attól volt ez az érzésem, hogy arra gondoltam, hogy a BIM elterjedésével és az AI megjelenésével mindaz, amit eddig a szakmagyakorlásról tanultam, tudtam, ami nekem és gondolom sok kollégámnak triviális, az már megváltozott és valami egészen más van helyette. Csak eddig nem vettem észre.
Honnan is kezdjem? Talán az elejéről.
A tanulásban az egyszerűtől haladunk az összetett felé. A tanítvány megemészti a régi gondolatokat , majd felhasználja építőelemként, habarcsként saját szakmai rutinjának, mesterségbeli tudásának megteremtéséhez. Ugyanez visszafelé is áramlik, az elsajátított tudás leülepszik, kikristályosodik és összetettsége idővel egyszerűbb elemek kitapintható csoportjává válik. Talán úgy mint az ösvények egy erdőben. Idővel már kevesebb az önfeledt felfedező barangolás, maradnak a "shortest route"-ok.
A tervezésben, a koncepcióterv-építési engedélyezési terv-ajánlati terv-kiviteli terv-gyártmányterv során a műszaki tartalom egyre bővül, míg eléri a megvalósításhoz szükséges szintet, részletezettséget. A műszaki rajzok a tervezés elején még egyszerűsítettek voltak, a tartószerkezeti rendszert szinte gondolati szinten ábrázolták. Szinte irányjelző táblaként gondolati utakat jelöltek, melyeken el lehetett indulni egy-egy tartószerkezeti megoldás kidolgozására. A koncepcionális tervezésben ezzel párhuzamosan közelítő számítások is készültek, melyek aztán később pontosodtak, részletesedtek és formálták a műszaki tartalmat.
Az egyszerűsítés vagyis az absztrakció a mérnökök varázspálcája volt mindig. Ennek révén voltunk képesek komplex rendszerek viselkedésének megértésére, részrendszerek egymásra hatásának elemzésére, döntési helyzetekben műszaki alternatívák összehasonlítására.
Mi van most?
Már ritkán készítek közelítő számításokat, ritkán vázlatolok skicc pauszon keresgélő kutató vonalakkal. Mind többször már a tervezés elején az építészek által átküldött IFC-ken megjelenő épületek elképzelt szerkezeti megoldásának térbeli részletes statikai modelljét építem meg saját végeselemes modellező programomban. Ezek a modellek első látásra sokszor nem is különböznek a részletes számítások végleges modelljeitől.
A rajzi munkából is hiányzik a
keresgélő óvatos vonalak szintje, már az elején térbeli, összetett modellek
készülnek. Az előre definiált rajzi makrók miatt ezek az összelegózott modellek
sok esetben részletezettségükben hasonlítanak a végleges tervekre. Ez főleg az építészeti tervezésben jelentkezik, amikor egy vázlattervi épületmodellben már a megterített étkezőasztalon lévő vázában virág is van.
Ha régi emberként reagálok, akkor ezt gondolom: Na már megint elkészült egy összetett épületmodell, de a fizikai viselkedés megértése nélkül. Már megint a levegőben kell
összeszerelni egy repülőgépet, már megint úszás közben kell felvenni egy
úszóruhát, már megint főzés közben kellene tálalni.
Merre tovább?
Mert ez még csak a BIM hatása a tervezésre. Mi
lesz ha az AI is megérkezik? Az a várt, nem-várt segítő, ami már a mi egyszerű tapogatózó
kérdéseinkre kész és komplett és összetett műszaki megoldásokat fog elénk
tenni. Olyat, mely nincs tekintettel arra, hogy magát a kérdésünket mennyire
értjük egyáltalán.
Az első lépés ennek a kihívásnak megoldására az lehet, hogy gondolatban elengedjük a tervezési folyamat lépéseihez rendelt részletezettség kényszerét. A tervi készültségnek nem direkt jellemzője a részletezettség foka. Sokkal fontosabb jellemzője
például ezen tartószerkezeti modellek belső fizikai összefüggéseinek rendezettsége, az hogy ezen modellek szimulált működése mennyire van összhangban a fizikai törvényszerűségekkel.
A folyamatok megértéséhez egykor az egyszerűsítés, az absztrakció vezetett el a mechanikában. Az absztrakció szült elméleteket, melyeket a valósághoz igazítva a mérnöki munkákban használható empirikus eszközöket kaptunk. Ma ott tartunk, hogy az absztrakció szerepe gyengül, és összetett virtuális rendszerek viselkedését kell összehasonlítanunk az összetett valóságos rendszerek működésével, ezért a teljesség igénye nélkül alábbiak fontossága fog felértékelődni:
- Elemző megközelítés
- Kritikus gondolkodás
- Intuitív hibakeresés
- Minta felismerés
- Precedensalapú tervezés
- Helyes kérdésfeltevés
- Reflektív csoportmunka
- Problématérképezés
- Kritikus pontok azonosítása
- Parento-elv használata
- Közelítő számítások
Budapest, 2023. december
V. Nagy Zoltán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése