500

500
vicces-szatírikus hangvételű írás

"Ötszáz, bizony, dalolva ment. Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani. Hogy: éljen Eduárd."

Ez az 500m-es felhőkarcolóról jutott eszembe, mely magasságával kilátszik a kortárs hír borzadályok népes csoportjából. 

Biztos vagyok benne, hogy van kb. 500 olyan kollégám aki szívest örömest megtervezné. 500 olyan is, aki meg biztos nem. Én a második csoportba gondolom magam, de énem kis része az első csoportba is tartozik, ezért próbáltam gondolkodó fogaskeréként belehelyezkedni kíváncsiságból azoknak a kollégáknak a fejébe, akiknek a vállát majd ennek a feladatnak a súlya nyomja.

Tehát pár indok kurva magas ház tartószerkezeti tervezőjének lenni:

• Kell a pénz. Lehet belőle síelni menni, családot fenntartani, új kocsit, új lakást venni. A mérnökiroda is akkor fejleszthető, ha van bevétel. 
• Szeretünk szakmai szellemi kihívásoknak megfelelni. A magasház egy statikusnak olyan mint a Ferrari az autók között. Nem lehet hozzá semlegesen viszonyulni. Jót is tesz az önértékelésnek. A MOL torony 140m, az is milyen szép mérnöki alkotás, ez annak többszöröse lesz. Jól esik majd a vállveregetés és a komoly emberek között forgás, szakmai hírnév, nagy trófea az iroda falára.
• Nem gondolunk semmit a városról. Nem a mi felelősségünk, ha csúnyább lesz. Egyébként is ez csak ízlés kérdése. Mármint az, hogy mit tartunk szépnek. Az építettő, a szabályozások, az építész aki minket megbízott, ők a felelősek mindenért. Egy statikusnak csak az a feladata, hogy ne dőljön össze az épület. Ettől kicsit tartunk, de bízunk magunkban, hogy kezelni tudjuk a stresszt, mind a betonban mind a fejünkben.  
• Nem politizálunk, az építés nem közügy. Van véleményünk és műszaki emberként nem szeretjük a mellébeszélést, világosan fogalmazunk, bátor emberek vagyunk, a konyhában vagy barátokkal sörözés közben. De egy dolog a magánvélemény és más dolog a szakmagyakorlás.
• Egy statikus olyan mint a cápa. Úsznia kell. Navigare necesse est, vivere non est necesse. Ha jön feladat, nem ugrunk el előle. Meg aztán jó társaságban gyorsabban is telik az idő, meg a felelősség is szétterül. A falkatagsági a zsebben megzabolázza a lelkiismeretet.
• Annál, hogy rozsdás sínek között gazok tenyésznek, a belgrádi mintára megújuló környezet mérnöki rendezettsége sokkal kívánatosabb. Van már elég zöldfelület a városban, mi haszna lenne még ezeknek a felesleges méhlegelőknek a számát tovább növelni. A Városligetnek is milyen jó lesz, ha végre minden épület felépül benne.
• A Várban is milyen szépek lettek a (vissza?) épített vasbetonszerkezetű paloták. Büszkék vagyunk a díszletekkel átélhető dicsőséges múltukra, és csakúgy tolonganak a turisták, viszik hazánk jóhírét szerte a nagyvilágba. A barokk után úgysem történt már semmi az építészetben, ennyit mindenki fel tud fogni. Ebben is a politikának volt igaza, felesleges lett volna bármilyen szakmai párbeszéd, időhúzó értelmiségi tökölés. A felhőkarcolóval is így lesz. Igazuk lesz. Eddig az inflációnk volt a legnagyobb Európában, most majd ez az épület lesz az.
• Szeretnénk nyomot hagyni magunk után. Nagyot és méltót, egy hatalmas karbonlábnyomot. Ezt unokáink fogják látni (Ráday M.). 500 méter magasról teszünk arra, hogy mit gondolnak erről majd ha felnőnek.

Budapest, 2025.01.22.

V. Nagy Zoltán

 A bejegyzést szoktam korrigálni néha. Ha valami még eszembe jut, átírom. Elnézést kérek azoktól akik szerint ez illetlenség, nekem ez egy természetes konvergencia.