Gondolatok a szociálisan érzékeny tartószerkezet tervezésről

Gondolatok a szociálisan érzékeny tartószerkezet tervezésről

Nehéz nekem erről a témáról írni, mert a műszaki világtól távoli, kicsit kényszeres, de fontos rajta gondolkodni, ezért megpróbálom.

Tágabban véve szociális érzékenység az is, amikor a tervezés folyamatáról, a tervezett szerkezet, építmény megvalósításáról, használatáról már nem csak egyesszám első személyben és jelenidőben gondolkodunk. Ha fontos számunkra az életciklus szemlélet, tervezett szerkezet megvalósításhoz megújuló erőforrások használata, meglévő szerkezetek megőrzése , újrahasznosítása.

Szociális érzékenység, amikor a nélkülözőkre gondolunk. Az idősekre, akik a törődés, a gondoskodás, a fizikai és szellemi szabadság korlátozottságát élik meg. A gyerekekre, akiknek a fejlődéséhez érzelmi, szellemi és anyagi környezet minősége, állandósága szükséges. A rossz anyagi körülmények között élőkre, akiknek szabadsága és életminősége a társadalmi javakhoz való nehezített hozzáférés miatt korlátos. A gondolás itt ennek a kérdésnek a feltételét jelenti: Tudok-e műszaki ismereteimmel hozzájárulni ezen nélkülözések csökkentéséhez, ezen emberek életminőségének javításához?

Mérnöknapidíjon elérhető szakértés, tervezés kirekesztő ezen környezetben. Itt az önköltséges vagy pro bono közreműködések a valós kifejezései a mérnökök társadalmi felelősségvállalásának. Fontos a tartószerkezet tervezés-szakértés, mint szolgáltatás elérhetőségének biztosítása és ugyanennyire az a tervező vállalkozások nyereségéből való adakozás, irányított visszaosztás a közösbe, ami más érzés mint az adóforintok kiizzadásának belső nyugalma.

Szintén szociális érzékenység annak tudata, hogy a tartószerkezet tervezés, szakértés az emberek biztonságát jelenti. Egy károsodott épület állékonyságáról nyilatkozó statikus olyan, mint egy jó rendőr, orvos, katona, az emberek nyugalmát biztosítja.  Az emberek, a közösség bizalmával élni kell és meg kell érte szolgálni.

Szociálisan érzékeny tervezésben is érvényes az arany hármas szabály: az elegáns műszaki megoldás - gazdaságos szerkezet - statikailag megfelelő szerkezet kialakítása. Az elsőt sokszor elengedjük, a másodikra koncentrálunk és a harmadikban minimumra törekszünk. Az általános takarékoskodásnál jobb ha tudjuk "miből főzünk", azaz tisztában vagyunk az anyagi lehetőségekkel és e szerint javasolunk műszaki megoldásokat.

Szociálisan érzékeny tervezés és a közhelyes egyszerű szerkezetek automatikus alkalmazása között nincs egyenlőségjel. A büdzsé méretére hivatkozva a fantázia szabadságát korlátozni rest és őszintétlen dolog. A tervezett szerkezet kialakításának, arányainak, a csomóponti megoldások egyszerű szépségének kiérlelésén való spórolás sokszor csak önös anyagi érdekeinket, kényelmünket szolgálja.

Szociálisan érzékeny dolog low-tech-ben gondolkodni. A technológiák által uralt építés ma már nem igazán az érintetteket bevonó közösségi élmény, egyre inkább csak egy vásárlási aktus. A ház egy rendkívül összetett és bonyolult termék, ezer meg ezer előírásnak, szabványnak megfeleltetve. Ha ezt a trendet nem vessszük természetesnek és a tervezésben figyelünk és építünk az érintett emberek, közösségek tudására, véleményére, nyitottak vagyunk a helyi adottságokból adódó lehetőségekre, akkor szociálisan érzékenyek vagyunk.

A szociálisan érzékeny tartószerkezet tervezés kultúra kérdése. Kultúráé, melynek művelése a mérnöki hagyományok ismeretén alapszik, és azok kreatív újraalkotásán keresztül lehet érzékeny, támogató, értékteremtő. 

és végül egy friss beszéd az egyéni felelősségvállalásról:
https://soundcloud.com/peterpaasch/change