Rabok, Szabadok

Rabok, Szabadok

Múlt szombaton a KÉK épületlátogatást szervezett a külső-Kelenföldi református egyházközség,  Szabó István építész által tervezett templomába. Az épület alapgeometriája megdöbbentően egyszerű,  45 fokban megdöntött hatszög hasáb. Szerkezete ideiglenes installációkat, pavilon építést, színházi díszletek hangulatát idéző repetitív térrács. 70-80-as évek csarnokszerkezeteinél népszerű Kipszer térrács acél zártszelvényekből négyszög alaprajzra szerkesztett gúlákból áll, melyre egy Citroen HZ hangulatával feszül rá a trapézlemez héjalás.

Ülünk a február végi hidegben, ülünk az Isten házának szerkesztett kalitkában, mint megannyi fázós madár. A körülöttem lévő térrács ritmusa lassan de biztosan, az univerzum csendjének ráérő szelídségével és erejével kényszeríti rám félelmetes szabályosságát. Egy lelki szabaduló szobában kezdem érzeni magam, amiből a fény felé sejtek kiutat.  Ültömben hátracsavarodok, felnézek a ferde hasáb üvegezett falára. Ahogy rab néz a rácsos ablakra, úgy nézek a polikarbonát transzparens felületre, mely alatt kíméletlen folytonossággal van jelen az acél térrács szerkezet.

Visszafordulok és hallgatom tovább Juhász Istvánt, épp a hímzett úrasztala terítőről beszél, várom hogy elterelje a gondolatom, de nem megy. Az jár a fejemben, hogy Szabó István szándéka volt a fény útjának berácsozása vagy a rest statikus ódzkodott a szerkezeti erőjáték elbonyolításától, esetleg rendelkezésre álló számítási kapacitás korlátossága eredményezte. Végül arra jutok, hogy minden időnek megvannak a saját kérdései és válaszai.

Belső szabadságról egy zene:
https://www.youtube.com/watch?v=4MzKRYtfLEA