Ez az állapot - amiből sok minden más mellett, talán az építkezéseken áll alá húzott maszkkal dolgozó munkások
képe is meg fog ragadni bennünk - sokkal összetettebben hat ránk mérnökökre,
mint sejtenénk. Immár a korona harmadik hulláma csap át fejünk felett, más és
más arcát mutatva. Az első hullám fékezést és elbizonytalanodást váltott ki a
munkában, megbízásokban. Zavart ideges, néha viccelődő beszélgetések - hiszed vs. nem hiszed, irodában vs. homeofficeban - határidők szublimálódtak, munkák fagytak be, megbízók tűntek
el egyik pillanatról a másikra. Az új, formálódó helyzethez való személyes és gazdasági adaptáció azonnali
kényszere volt az, ami az első találkozást kísérte.
Második hullám már kevésbé az ijedségről, inkább a óvatosságról, az új
szabályok, szokások közötti életről szólt, elfogadással és megértéssel. Mostani hullámban a korona egészen
közel jött, már mintha az egyik széken ülne mellettünk csendestársként, csak néha mutatna valamelyikünkre - most te jössz. Szerencsére sok a munkánk, statikázni remek figyelemelterelés. Kicsit olyan a hangulat, mint amilyennek a Titanic zenekarának utolsó fellépését képzelem.
Műszaki
emberként nem idegen tőlünk valószínűségekkel dolgozni. A szerkezetek
méretezése sem szól másról, mint bizonyos valószínűséggel bekövetkező nemkívánatos
szilárdsági, állékonysági, alakváltozási eseményekre való felkészülésről. Ezért
talán nem is annyira idegen ez a fajta korona-bizonytalanság. Az hogy hivatalos
forrásokból kevés megbízható adat áll rendelkezésre, rokonítható a határozatlan
tartók számításához, ahol a ismeretlenek száma meghaladja a közöttük
összefüggést teremtő egyenletek számát. Mérnökként ezt is kezeljük, vannak módszereink, egyszerűsítünk, feltételezünk.
A korona
legdurvább hatása tevékenységünkre közvetett módon jelentkezik, azáltal hogy elszívja a szociális életterünk levegőjét. A magán illetve munkaközösségek
kapcsolattartásának intimitását nem pótolja az online terekben végzett
tevékenységek állítólagos hatékonysága. Műszaki emberként az absztrakciók
között létezés, már eleve korlátozza a tervezendő dolgok maguk teljes
valóságában való megértését. A fejlődésnek hívott technológiai változások pedig
csodálatosan függővé tettek minket az egyre virtuálisabb tervezési
környezettől. Az izoláció újabb és újabb fátylai lassan elszigetelnek minket a fizikai valóság érzékelésétől. A fizika szó a görög phusis „természet” szó fordítása, nem véletlen, hogy nem létezik mérnöki tervezés, élő és élettelen természetbe ágyazottság nélkül.
Régebben azt mondták, hogy ha valaki távol hazájától, külföldön él, akkor nagyjából 2 év, amíg fenn tudja tartani a kapcsolatokat otthoni ismerőseivel szeretteivel távolról, személyes találkozások nélkül. Ennyi idő után meglazulnak a korábban mégoly szoros szálak és valami elveszik, elenyészik visszafordítatlanul. Kicsit rokonnak érzem ezt a mai helyzettel, most is valami elenyészik, valami eltűnik.
Ezek a napok, hetek, hónapok nehezek, még nehezebb az ebből fakadó jövő gondolata. A long-covid hatás még évekig munkánkra fogja nyomni bélyegét. Talán nem is fogjuk tudni észrevenni, miben változtunk meg, de másképp fogunk gondolkodni, és más döntésekkel más emberi és épített környezetet fogunk teremteni magunk körül.
Meg van még ez a szám?
https://open.spotify.com/track/2aC8wwfrM0YeTAzzk8hxqC?si=c1rnmI_KRbeSg8aZhMJ3bA
V. Nagy Zoltán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése