Szerkezettervező mérnökként alkotásainknak több kemény és puha feltételnek kell egyszerre megfelelni. Szakmánk szépségét pont ezen feltételek mentén kiérlelt megoldások kidolgozása, közvetítése, megvalósulásuk során tapasztalt elégedettség, jóérzés adja.
Kemény feltételek, melyek betartása nem alku tárgya: teherbírás és állékonyság. A teherhordó szerkezet elsődleges funkcióját megfelelő biztonsággal kell, hogy ellássa. Azonos feladatot leleményesség, rutin, műszaki kezdeményezőkészség és kitartás, alaposság révén sokféleképpen lehet megoldani. A megoldások tárházának széleslátókörű áttekintése határozza meg a szerkezettervező mérnök mozgásterét.
Félkemény feltételek a szerkezetek használata során, az alakváltozáshoz és rezgéshez kötődő elvárások. A szerkezet lehajlása ne váljon zavaróvá, ne repessze meg a csatlakozó szerkezeteket. A födém, amin sétálunk ne rezegjen zavaróan. Ezen feltételeket a tervezőnek alacsonyabb biztonsági tényezők alkalmazása mellett szintén biztosítania kell.
Puhább feltételek az esztétikum és a gazdaságosság. A tartószerkezet esztétikuma, mint feltétel sem evidens sok esetben, mivel az esztétikum a formaiságon túl, az erőjáték értéséhez kapcsolódik. Olyan mint a zene hallgatása; a zenei műveltség átalakítja a zenéhez való viszonyt, elmélyítheti a dallamokkal való mélyebb ismerettséget. A tartószerkezet tervezésben az alkotóközösség tagjainak, az építészeknek és a statikusoknak kényszeres egymásrautaltsága megtermékenyítő is lehet, személyiségektől függően.
A gazdaságosság feltétele valójában kemény, ezt főleg a kivitelezők, beruházók érzik. A tervezés - idő és szerződési lánc távolsága miatt - erről udvarias távolságtartással, sokszor nem vesz tudomást. Pedig egy pontosabb számítás, ami révén pl egy HEA 200-as gerenda helyett HEA 180-as kerül be a tetőszerkezetbe, valakinek pénzt hagy a zsebében. Ha ez a mi zsebünk pl saját építkezésnél akkor ezt életreszóló tapasztalatként átélhetjük.
A környezettudatos építés puha feltétel, ami sokáig a napi gyakorlattól idegen, perifériás, műszaki megoldások romantikus világát jelentette. Ez már megváltozott. Építőmérnökként a Földbolygó iránt érzett felelősségünket már napi gyakorlatban is megélhetjük, gyakorolhatjuk. Az általunk tervezett szerkezetek, építmények környezetre gyakorolt hatását ugyanúgy számíthatjuk és minősíthetjünk, mint pl a szerkezetünk lehajlását.
https://www.istructe.org/IStructE/media/Public/Resources/istructe-how-to-calculate-embodied-carbon.pdf
Amikor a homokozóban vagy a tengerparton újabb és újabb homokvárak épülnek az zéró összegű játék. A homok, a vödrök, az építő és pusztító erők egyensúlyban vannak. Nem mondható ez el az emberi élet nevű nagyobb játékról, mely a Föld CO2 háztartásába éves 30-40 Gigatonnájával már látható szereplőként avatkozik be. Műszaki emberként a klímaváltozást, az azt kiváltó hatások összefüggéseit nem a mese kategóriájában kezeljük. Értjük mit jelent az értékek bizonytalansága pl egy betonkocka minősített szilárdságában. Értjük mit jelent a terhelés és a teherbírás közti biztonsági sáv valószínűségelméleti alapon való megteremtése. Mi hozzuk létre. Van még valami ami hasonlóan bizonytalan mégis megfogható és aminek létrehozásában szintén illetékesek vagyunk, ez pedig az épületek beépített karbonja.
Sokáig ez a téma nem kapott kellő hangsúlyt, inkább az épületek esetében, az üzemeltetés során elhasznált energia, ennek előállítása során keletkező CO2 kibocsájtás volt a fókuszban. Az emberek, a gazdaság, a döntéshozók számára ez jól kommunikálható. A pár évente lecserélt még modernebb gépek, az egyre vastagabb szigetelések, speciális nyílászárók a felhasználóknak megtakarítást jelentenek, iparnak pedig még több bevételt, az államnak meg a közjó nevében, a klímasemlegesség felé való törekvés etoszát. Ma oda értünk, hogy ezt a feladatot olyan jól megoldják, hogy az épületek használati karbonjának folyamatos csökkenése mellett, jelentős szereplő kezd lenni a beépített karbon. Az ami az építőanyagok előállítása, szállítása, beépítése, karbantartása majd a bontása révén terheli a környezetet. A gond csak az, hogy ezzel való törődés nem jelent közvetlen anyagi megtakarítást és ezzel nem teremti meg az erre való törekvés ösztönzését. Gazdasági szereplők jelenlegi szemléletük mellett inkább ellenérdekeltek egy ilyen fogyasztáscsökkentő, piacátalakító változásban.
Mégis van pozitív változás. Az életciklus elemzés szabványosítása, az iparági EPD-k (Környezetvédelmi Terméknyilatkozatok) egyre növekvő száma, egyes országok építési szabályozási környezetének átalakulása a teljes karbon figyelembevételének irányába, szakmai szövetségek, kamarák egyértelmű elköteleződése ez EU-s klímacélok teljesítése mellett , az elérhető elemző módszerek számának sokasága, a jelentősebb véleményformálók megnyilvánulásai (https://www.dezeen.com/2021/11/04/norman-foster-cop26-embodied-carbon/ ) is lassan abban az irányba mutatnak, hogy a környezettudatos építés az nem valami opció, hanem most még puha majd egyre keményedő feltétel lesz.
Miért jó építőmérnökként, szerkezettervező mérnökként beépített karbon számítással foglalkozni? Azért mert felelősséget vállalni valamiért valakiért akit szeretünk, a Földért, jó érzés. Ha ezt építőmérnökként, kultúrmérnökként a karbonelemzés puha tervezési feltételének felvállalásával tesszük, jól kamatozó lelki megtakarítás birtokosai leszünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése